A prosztatagyulladás a prosztata gyulladása, amely a középkorú és idősebb férfiak 40%-ánál gyakori probléma. Ez a betegség anélkül, hogy közvetlenül veszélyeztetné az életet, jelentős minőségromlással jár, befolyásolja a munkaképességet, az intim szférát, korlátozza a szabadságot, mindennapi nehézségeket, pszichés zavarokat vált ki.
A prosztatagyulladás akut vagy krónikus formában fordul elő, lehet fertőző és nem fertőző eredetű.
A prosztatagyulladás okai
A prosztatagyulladás okai változatosak: az akut forma bakteriális fertőzéssel jár, amely fertőző jellegű urológiai és nemi betegségekben emelkedik be a prosztatába, a krónikus prosztatagyulladás az esetek 90% -ában nem jár fertőzésekkel. A prosztata váladék stagnálása a csatornafalak fertőző gyulladása és a szisztémás betegségek következtében alakul ki.
Az akut prosztatagyulladás okai
Az akut bakteriális prosztatagyulladást enterobaktériumok, Gram-negatív és Gram-pozitív coccusok, chlamydia, mycoplasma, vírusok okozzák. A prosztata fertőzésének kockázati tényezői a szexuális úton terjedő betegségek és az invazív urológiai beavatkozások (katéterezés, a húgycső becsepegtetése és bougienage, urocystoscopy).
A fertőző gyulladás kialakulásának provokátorai általában a hipotermia, az elhúzódó székrekedés vagy hasmenés, az ülőmunka, a túlzott szexuális aktivitás vagy a szexuális absztinencia, a nemi és urológiai betegségek krónikus lefolyása, az immunválasz elnyomása, az alváshiány, a túledzés, a krónikus stressz . A kismedencei szervek rossz vérellátása, ezek a tényezők maguk is hozzájárulnak az aszeptikus gyulladáshoz, és megkönnyítik a kórokozó bejutását a prosztata szövetébe.
Az akut bakteriális gyulladás következmények nélkül megszűnik, de bizonyos esetekben a következő szövődmények alakulnak ki:
- akut vizelet-visszatartás;
- krónikus prosztatagyulladás (krónikus kismedencei gyulladásos szindróma);
- mellékhere-gyulladás;
- a prosztata tályogja;
- a prosztataszövet fibrózisa;
- meddőség.
A krónikus prosztatagyulladás okai
Az esetek 10% -ában a krónikus prosztatagyulladás a prosztata akut gyulladásának, valamint az urethritisnek, a chlamydia-nak, a humán papillomavírusnak és más krónikus fertőzéseknek a szövődményeként alakul ki. Körülbelül 90%-a abakteriális krónikus prosztatagyulladás vagy krónikus kismedencei fájdalom szindróma (CPPS) következménye. A betegség ezen formája nem jár fertőzésekkel, hanem számos okból, elsősorban a kismedencei pangásos folyamatokból ered. A vizelet gyulladást okozó pangása urethritis, a húgyhólyagnyak neurogén szűkülete, húgycső szűkület, autoimmun gyulladás hátterében alakul ki. A kismedencei szervek vérellátása romlik, ami a szív- és érrendszeri szisztémás betegségekkel (koszorúér-betegség, érelmeszesedés) magyarázható. A kismedence általános vénás rendszere meghatározza a krónikus prosztatagyulladás és a végbélnyílás repedéseinek, aranyér, proktitisz, fistulák kapcsolatát.
A krónikus kismedencei fájdalom férfiaknál a következőkhöz kapcsolódik:
- alacsony fizikai aktivitás;
- alacsony tesztoszteron szint a vérben;
- változások a test mikrobiális környezetében;
- genetikai és fenotípusos hajlam.
A prosztatagyulladás tünetei
- Láz (akut prosztatagyulladás esetén 38-39 Celsius fok, krónikus esetén subfebrilis állapot).
- Vizelési zavar: gyakori vizelési inger, nem mindig hatékony, vizelési nehézség vagy fokozott vizelés, különösen éjszaka. A vizeletfolyam kimerült, és folyamatosan van maradék mennyisége a hólyagban.
- Prosztata károsodás: leukociták és vér a spermában, fájdalom az urológiai vizsgálat során.
- Fibromyalgia.
- A prosztatorrhea a húgycsőből származó kis váladék.
- Fájdalom a kismedencében, a perineumban, a herékben, a szemérem felett, a péniszben, a keresztcsontban, a hólyagban, a herezacskóban.
- Fájdalmas vizelés és ejakuláció.
- Görcsös izomgörcsök.
- Kövek a prosztata mirigyben.
- Krónikus fáradtság, reménytelenség érzése, katasztrófa, pszichológiai stressz a krónikus fájdalom szindróma hátterében.
- Csökkent teljesítmény (aszténia), csökkent hangulat, ingerlékenység).
- Szexuális diszfunkció - merevedési zavar, korai magömlés, orgazmus hiánya.
- Irritábilis bél szindróma, proktitis csatlakozhat.
A betegség krónikus lefolyása során a prosztatagyulladás jelei homályosak (kevésbé kifejezettek), de általános, neurológiai és mentális tünetek is csatlakoznak hozzájuk.
A prosztatagyulladás diagnosztikája
A prosztatagyulladás sikeres és időben történő kezelésének kulcsa a pontos és átfogó diagnózis. A fertőző prosztatagyulladás alacsony aránya a legtöbb esetben azzal magyarázható, hogy a kórokozót nem sikerült kimutatni. A krónikus szexuális úton terjedő fertőzések tünetmentesek lehetnek, míg kórokozóik behatolhatnak a prosztata szövetébe és gyulladást okozhatnak. Ezért a laboratóriumi kutatási módszerek vezető szerepet játszanak a diagnosztikai folyamatban.
A baktériumok antibiotikumokkal szembeni érzékenységének meghatározására biológiai folyadékok beoltását végezzük: vizelet, sperma és prosztata váladék. Ez a módszer lehetővé teszi olyan gyógyszer kiválasztását, amely a leghatékonyabb a kórokozó egy adott törzsére, és képes közvetlenül behatolni a gyulladás fókuszába.
A prosztatagyulladás laboratóriumi diagnosztikájának "klasszikus" módszerét kulturológiainak tekintik (vizelettenyészet, ejakulátum, urogenitális kenetek tartalma). A módszer nagyon pontos, de időbe telik. A baktériumok kimutatására Gram-kenetet készítenek, de így nem valószínű, hogy vírusokat, mikoplazmát és ureaplazmát mutatnak ki. A kutatás pontosságának javítására tömegspektrometriát és PCR-t (polimeráz láncreakció) alkalmaznak. A tömegspektrometria egy anyag szerkezetének ionanalízise és minden egyes komponensének meghatározása. A polimeráz láncreakció lehetővé teszi egy fertőző betegség kórokozójának DNS- vagy RNS-fragmenseinek kimutatását, beleértve a vírusokat és a plazmát.
Jelenleg az urológiai betegek speciális vizsgálatára az urogenitális traktus mikroflórájának speciális átfogó vizsgálatát alkalmazzák PCR módszerrel. A teszt eredménye egy nap alatt elkészül, és teljes képet ad az alany testében lévő mikrobiális arányról.
A prosztatagyulladás tesztjei közé tartozik a vizelet és az ejakulátum gyűjtése, valamint az urológiai kenet.
Az Európai Urológiai Szövetség a következő laboratóriumi vizsgálatokat ajánlja:
- általános vizeletelemzés;
- vizelet, sperma és ejakulátum bakteriális tenyésztése;
- PCR diagnosztika.
A vizelet általános elemzése lehetővé teszi a gyulladás jeleinek (a mikroorganizmusok telepképző egységeinek száma, a leukociták, eritrociták száma, a vizelet átlátszósága) és a meszesedések (prosztata kövek) jelenlétének meghatározását. Az általános elemzést több urológiai (üveges vagy adagolt) minta módszere tartalmazza.
Az üveg- vagy adagolt minták a vizelet vagy más biológiai folyadékok különböző tartályokba történő egymás utáni összegyűjtéséből állnak. Így meghatározzák a fertőző folyamat lokalizációját. A prosztatagyulladást a fertőző ágensek, vérsejtek (leukociták és eritrociták) kimutatása mutatja a vizelet utolsó részében egy háromüveges vizsgálat során vagy a prosztata urológiai masszázsát követően.
Kétüveges teszt - a vizeletpatak középső részének vetése a prosztata urológiai masszázsa előtt és után.
Három üveges minta - a vizelet kezdeti, középső és utolsó részét ugyanazon vizeléskor veszik.
Négy üveges minta - a vizeletáram kezdeti és középső részének tenyésztése és általános elemzése, a prosztata szekréciója a prosztata urológiai masszázsa után és a vizelet egy része az eljárás után.
Az ejakulátum és az urogenitális kenetanyag kulturológiai vetés vagy PCR diagnosztikája is történik.
A prosztatagyulladás diagnózisához vérvizsgálatra is szükség van. A kapilláris vér általános elemzése lehetővé teszi a gyulladás jelenlétének megerősítését vagy tagadását, valamint más, ugyanazokat a tüneteket okozó diagnózisok kizárását.
A nem gyulladásos krónikus kismedencei fájdalom szindróma diagnosztizálása nehezebb, mivel a klinikai képen és a közvetett laboratóriumi paramétereken (beleértve a vizelet és a vér általános elemzését) alapul. A fájdalom szindróma intenzitását a fájdalom vizuális analóg skálája, a pszichológiai változások súlyosságát pedig a szorongás és a depresszió értékelésére szolgáló skálák határozzák meg. Ugyanakkor szükségszerűen kutatásokat végeznek a fertőző ágens megtalálására, mivel a kórokozók spektruma nagyon széles lehet. A műszeres vizsgálatokból az urofluometriát írják elő a maradék vizelet mennyiségének megállapításával és a prosztata mirigy transzrektális ultrahangjával (TRUS).
A tünetmentes prosztatagyulladást a rák gyanúja miatt felírt prosztatabiopszia szövettani vizsgálatával mutatják ki. Előzetesen vérvizsgálatot kell végezni a prosztata specifikus antigén (PSA) kimutatására. A szérum PSA hipertrófiával és prosztatagyulladással jelenik meg, és a norma kritériumai az életkorral változnak. Ez a vizsgálat segít kizárni a prosztata rosszindulatú daganatának gyanúját is.
Prosztatagyulladás kezelése és megelőzése
Az akut prosztatagyulladás kezelését antibiotikumokkal (fluorokinolinok és cefalosporinok, makrolidok), alfa-blokkolók, nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, neuromodulátorok végzik. Kevés antibiotikum képes behatolni a prosztatába, a kórokozók bizonyos gyógyszerekre immunisak, ezért bakteriális beoltás szükséges.
A konzervatív urológiai kezelés tartalmazhat még akupunktúrát, fitoterápiát, külső lökéshullám-terápiát, termikus fizioterápiát (akut gyulladás után), masszázst.
A prosztatagyulladás megelőzése magában foglalja mind az orvosi manipulációkat, mind az egészséges szokások kialakítását:
- akadálymentes fogamzásgátlás alkalmazása;
- rendszeres szexuális tevékenység minimális fertőzésveszély mellett;
- a fizikai aktivitás;
- hiányállapotok megszüntetése - hipo- és avitaminózis, ásványianyag-hiány;
- az aszeptikus feltételek betartása és az invazív urológiai beavatkozások elvégzésének gondos technikája;
- rendszeres megelőző vizsgálatok laboratóriumi vizsgálatokkal.